A legnagyobbnak tartott bolgár forradalmár költő 1849. január 6-án született Kaloferben, egy kis hegyi városkában. Köztiszteletben álló apja tanító, egyben hazafias érzelmű publicista volt. Fiát is ebben a szellemben nevelte, s hogy fejlődését biztosítsa, orosz iskolába íratta. Így került az ifjú Odesszába.
Galéria
A virágzó kikötőváros a forradalom első műhelyét jelentette számára. Itt ismerkedett meg Puskin, Lermontov, Gogol műveivel; részt vett a haladó gondolkodású orosz és bolgár értelmiségiek vitaestjein.
1867-ben tért vissza szülővárosába, hogy beteg apját helyettesítse. A helybeli török hatóságok gyanakodva figyelték, végül elűzték Kaloferből. Ezzel elérkezett életének második szakasza, az emigrációs korszak.
Botev Romániába utazott, hogy támogatást kérjen az ott élő bolgároktól. 1869-ben kapcsolódott be a felszabadító mozgalomba. Lapot szerkesztett Zname - Zászló - címmel, amely Bulgária újjászületését hirdette.
1875-ben szabadcsapatot szervezett, s fegyverrel a kézben indult hazája felszabadítására. Kétszáz emberrel kelt útra, s a Dunán lefoglalták a Radetzky nevű osztrák gőzhajót, hogy átkelhessenek a bolgár partra. Néhány nappal később Vraca környékén szembekerültek a török sereggel, s az egyenlőtlen küzdelemben 1876. június 2-án Botev is életét vesztette.
Költészete és forradalmi eszméi elválaszthatatlanok. Hitt a népek testvérré választásának eszméjében, a békés egymás mellett élésben. Verseiben a népköltészet elemei és a tudatos költői képei ötvöződnek. Kevés ránk maradt verséből a küldetést vállaló hazafi hitvallása szólal meg.
"Hallgass, vagy azt dalold, mi fájdít!
Az én szívem robogva hajszol,
repes, fölizzik, ott világít,
hol jajtól reng a föld s robajtól,
s fönségesen csapódik égnek
csatadal, temetési ének."
